-Christin!Édesem,végre ismét látlak.-Szorosan magához ölelt,míg Ben enyhén féltékenyen nem kezdett krákogni.-Bocsi bátyó,de olyan csajod van akinek nem tudok ellen állni.
-Tudom,de sajna nincs húga.-Hasonló mosolyt váltottak ami elég zavaró tudott leni az évek során.-Amint lesz értesítelek.
-Tudtam,hogy számíthatok rád bátyus.
Jack megkereste a csomagjainkat,majd beültünk a váróba,mivel Dimitrij-t 10-15 perc kérdése és kiszedhetem a csomagok hadából.Amint megláttam a kis ládikáját szaladtam át a tömegen,magam mögött hagyva a Barnes testvéreket.Mondanom sem kell ,hogy szegény Di még mindig elég nehezen viseli a repülést.
-Semmi baj édesem.-Már menet közben nyugtatgattam.
-Hát hallod,a kutya édesem,meg drágám és én?
-Ugyan Ben.Még Di-re is féltékeny leszel?
-Ő többet van veled mint én.
-Erről nem én tehetek.
-Úristen,srácok anyáék mégis csak elértek valamit.A semmin vitatkoztok.Egy szerencsétlen kutyán.-Jack a sofőr ülésről nézett hátra rám,majd a mellette ülő Ben-re.-Azt hittem ennél erősebb a kapcsolatotok.
Én szomorúan néztem Di-t,Magamon éreztem Jack tekintetét de Ben-ét nem.Csendben útnak indultunk és fél óra rémes némaság után Jack ismét belekezdett.
-Anya nagyon ki van.
-Mert?-Ben hangja érzelem mentes volt.
-Említettem neki,hogy haza jösz.Ugrált örömében,de apa látta rajtam,hogy titkolok valamit és elmondtam hogy Christin is veled tart-nagyon sóhajtott majd folytatta-hozzám vágott egy vázát.
-Hogy mit csinált?-Ben végre a testvérére nézett.-Most azonnal vigyél hozzájuk!
-Nem hiszem,hogy Christin-nek túlzottan örülne anya.
-Tegyél ki valahol félúton és haza megyek.Addig kipakolok.
-Rendben.Ben,minden áron látnod kell ma anyát?
-Igen!
Tíz perc múlva már a bőröndökkel sétáltam Ben lakásához.Felmásztam az emeltre a „kis” garzonunkba.A falak fehérek,személytelenek a ház pedig kihalt és csendes.Kipakoltam Ben cuccait,majd beálltam a zuhany alá.Egy órán át folyattam magamra a vizet mire képes voltam kimászni.Magamra csavartam egy törölközőt és bementem a hálószobába.Ben cuccai között találtam egy kinyúlt pólót és magamra kaptam.Éppen hogy csak becsuktam a szekrény ajtót Dimitrij már az ajtónál jelezte,hogy valaki közeledik. Ben lépett be tragikus arckifejezéssel.Egyikünk sem szólt semmit csak szorosan magához ölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Nem fogsz Ben.
-Te vagy a mindenem Christin.És ezen anyám sem változtathat.
-Nem akarom,hogy miattam veszekedjetek.
-Nem miattad tesszük.Hagyjuk anyát.Vacsi?
-Őm nem csináltam semmit.De össze dobhatok valamit.
-Inkább rendeljünk valamit.Kína?
-Rendben.
Ben rendelt én elővettem egy üveg bort a hűtőből és töltöttem magunknak.Vacsora közben próbáltam valami semleges témát választani.
-Mit szólnál egy festéshez?
-Hogy mihez?-Ben kezéből kiestek az evőpálcikák.-Mi a bajod ezzel a színnel?
-Hogy ez nem szín.Egy sárga,barna vagy kék sokat dobna a lakás hangulatán.
-Tehát hívjam a festőket.
-Ne!Mi festünk ki.4 napunk van rá,bőven elég.És így nem kell anyád elé kerűlnöm.
-Hihetetlen hogy mindenre rá tudsz venni.-Sóhajtott fel.
-Tudom,de pont ilyennek szeretsz.
Másnap nekiálltunk kifesteni,a konyha fehér maradt,a nappali nap sárga lett.A háló égszínkék,a fürdő gyöngyszínt kapott.Mind a négy napunkat felemésztette a festés és takarítás.
-Egy óra és indul a gépem Atlantába.
-Mikor jösz?
-Nem tudom szívem.Atlanta után Louisiana-ba kell mennem és nem tudom hogy meddig maradok ott.Sajnálom.
Szorosan magához ölelt Ben.Még egy utolsó csókot kaptam és elengedett a géphez.Dimitrij a csomagtérben,én az utasok között,a szerelmem Londonban,a barátaim szerte szét a világban,a fájdalmas emlékek Magyarországon,de a munkám most Atlantába hív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése