-Akkor kezdjük.Vámpír fogak a helyén?-A rendező kiabálta túl a hangzavart.
Bólintottunk,egymás nyakába borultunk és indult a botorkálás.
Azt hiszem Nora-ba kapaszkodtam,de lehet,hogy Elizabet volt.A világ megváltozott,időtlen idők óta létezem,de még soha nem tapasztaltam ehhez foghatót.
-Felség,EZ a vörös,fenomenális.Mondja milyen királynőnek lenni?-Salome fecsegett mellettem.
Átbotorkáltam Russell-hez,rá támaszkodtam és dalolni kezdtünk.
Denis O’Hare aki Russell-t alakítja távolabb lépett én pedig nem tudtam megállni és elestem.A mögöttem jövők megálltak többek között Stephen és Emili.
-Te jó ég jól vagy Christin?-Stephen aggódva térdelt mellém.
-Persze,semmi bajom.
Segítettek felállni,ám hamar kiderült,hogy nincs minden rendben.A bal bokámba éles fájdalom hasított,valamint egy tenyérnyi felületből szivárgott a vérem a jobb karomon.
-Valaki hívja az orvosainkat,Christin megsérült.
-Ne vidd túlzásba Stephen.Semmi komoly,csak egy kis horzsolás.
Megjelent az orvos egy táskával mellette Alex halálra aggódva magát.
-Felesleges ekkora fejhatás,csak lehorzsoltam magam.
-Ezt had döntsem el én,ha megengedi.-Mondta higgadtan az orvos.-Vegye le ezeket a feltűnő topánkákat és próbáljon lábra állni.
Nehézkesen és két segéddel ugyan de levettem a „feltűnő topánkáimat”,de a lábra állás nem igen akart sikerülni.
-Menjen átöltözni,kihívjuk a mentőket.
-Hogy mondja?
-Kórházba kell mennie,meg kell röntgenezni a lábát.
-De miért kellenek a mentők?Majd valaki bevisz kocsival.
-Sajnálom kisasszony,ez az eljárás.
-Ezt nem hiszem el!-Duzzogva sántikáltam át a tömegen.
Egy épület kapujában Paul és Anna álltak,amint megláttak leesett az álluk.
-Hozom a váltó ruhád.-Tért magához Paul és elszaladt.
Anna mellém lépett és átkarolt.
-Hol a gardedámod?-Kíváncsian fürkészte a tömeget Anna.
-Hogy ki?
-Alex.Együtt vagytok nem?
-Már mindenki tudja?
-Az internet világa mára sok mindent tudat velünk.Csak hogy itt van Alex,kezdtünk aggódni,hogy magára hagyod Christin-t.-Alex mellettünk jött nagyon,nagyon mérgesen.
Megérkezett Paul,felvittek egy épületbe ahol átöltözhettem.Nagy nehezen lecseréltem a szoknyát rövidnadrágra és a blúzt egy pólóra.
Kopogtak az ajtón és egy mentős fiú lépett be.
-Szép jó estét!Készen áll Miss Hunyadi?-Betolták a hord ágyat is.
-Persze,induljunk,nem akarom az egész estémet bent tölteni.
-Jól esik,hogy ennyire bízik az egészségügyben.
-Magyarországról jöttem,még szép hogy ilyen bizakodó vagyok.
Segítettek felfeküdni az ágyra,betakartak és lekötöztek.
-Félnek,hogy megszököm?
-Nem,semmi esetre sem.-Nevettett a fiú.-Csupán biztonsági előírás.
-Kezd elegem leni az előírásokból.
-Ki kíséri be a művésznőt?
-Majd én.-Alex a gurulós ágy mellé lépet.-Paul vidd haza Dimitrijt.-Paul bólintott mi pedig elindultunk a mentő autó felé.
A mentő mellett Denis állt kétségbe esve.
-Annyira sajnálom Christin.Nem akartam,hogy bajod essen.
-Semmi baj Denis.Nem te tehetsz róla.Ügyetlen voltam,ennyi az egész.Ne emészd magad.
Beraktak a mentőbe és zögykölődve útnak indultunk.Alex meg sem szólalt,csak morcosan nézett.Bent a kórházban a váróban kellett üllnünk,fél óra elteltével végre megmertem szólalni.
-Mégis mi bajod van?
-Akkorát zakóztál,hogy mindenki látta.Feltörőlted a betont.És kitalálod,hogy neked nem kell sem mentő,sem orvos.Elment az eszed!!-Kis híján kiabált velem.
-Nem vagy olyan helyzetben,hogy csak úgy kioktass engem!Meg tudom ítélni mikor van szükségem segítségre!Vidéki lány vagyok,nem rogyok össze egy karcolás láttán!Köszönöm a bizalmad Alexander!-Csak bámult rám mikor felálltam mellőle és a váró másik oldalára bicegtem.
Az emberek minket bámultak és sugdolóztak.Találtam egy magazint és azt olvasgattam.De bevallom, már fogalmam sincs miről szólt.Hajnal kettő fele behívtak az orvosok.Alex-et sehol sem láttam.Itt hagyott.A röntgen alapján csak meghúztam a bokám,néhány napig nem lehetek magas sarkúban,a karom pedig rendben lesz,de ahhoz heteknek kell eltelnie.
-Köszönöm Doktor úr.Mikor mehetek vissza forgatni?
-Holnap már nyugodtan csak óvatosan.Ne ugráljon a falakon még egy darabig.-Mosolygott a papírokat nézegetve.
Felálltam és távozni készültem,a bejáratnál Alex állt egy csokor virággal.Megvárta
míg közel érek hozzá.
-Sajnálom,csak aggódtam miattad.-Átnyújtotta a virágot.-És szeretném,ha Louisianában velem laknál.
-Költözzünk össze?-Nem hittem a fülemnek.
-Igen.Lemondjuk a hotel szobádat és hozzám cuccolsz.-Fogalmam sem volt mit
válaszoljak neki.Csak álltam bambán és bámultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése